Szól a pacsirta, felsóhajt a föld,
Az anyaföld az éltető:
"Hasítsd, hasítsd ekéddel a barázdát!
Munkálkodjál szántóvető!
Orcád hulló verejtéke
Áztassa meg minden kis rögemet,
Hogy a szegénynek is teremjen
Mindennapi tápláló kenyeret.
Ne legyen ennek a hazának
Egy gyermeke sem éhező,
A boldogság édes dalát
Hangoztassa erdő, mező.
Hasítsd, hasítsd apáid örökét,
Szántsd fel őseidnek szent porát,
Hogy álmunk szép legyen, mosolygó:
Rengő kalász, ringó virág.
Hallod-e, barna hantjaim közt
Itt is, ott is egy-egy szívdobbanás...
Hallod-e a pacsirta énekét:
Itt a tavasz! Feltámadás!"
Az anyaföld az éltető:
"Hasítsd, hasítsd ekéddel a barázdát!
Munkálkodjál szántóvető!
Orcád hulló verejtéke
Áztassa meg minden kis rögemet,
Hogy a szegénynek is teremjen
Mindennapi tápláló kenyeret.
Ne legyen ennek a hazának
Egy gyermeke sem éhező,
A boldogság édes dalát
Hangoztassa erdő, mező.
Hasítsd, hasítsd apáid örökét,
Szántsd fel őseidnek szent porát,
Hogy álmunk szép legyen, mosolygó:
Rengő kalász, ringó virág.
Hallod-e, barna hantjaim közt
Itt is, ott is egy-egy szívdobbanás...
Hallod-e a pacsirta énekét:
Itt a tavasz! Feltámadás!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése