Tejízű fehér gyermekek álmait
alszom s reggelre a szivem ragyog
mellem furcsa, csillogó táján.
Ma nyájat őriztem a jóság
dombjain éjjel, de hajnalra
elveszitettem s most egyedül vagyok.
Mellemre hajtom csöndben a fejem
és szegény szivemet leejtem ilyenkor
egy-egy koldus halálos tenyerébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése