Google+ Followers

2015. január 4., vasárnap

Étienne Jodelle: Mint aki elveszett


Mint aki elveszett egy erdő sűrüjében,
s utat, tisztást, irányt, élőlényt nem talál:
mint akit tengeren dühöngő ár dobál
s már-már elnyelnek a vad hullámok sötéten:

mint aki nagy mezőn bolyong, midőn vak éjben
merül el a világ: nincs ösvény, út, sugár
számomra, s eszemet vesztettem szinte már,
elvesztve, kitől üdvösségem reméltem.

Ám aki végre lát, (ha múlnak a bajok),
erdőn, vizen, mezőn tisztást, révet, napot,
felejti kínjait s úgy örül új javának.

Magam is, aki így gyötrődtem nélküled,
mindent felejtek én, meglátva fényedet:
vak erdőt, vad vihart, fekete éjszakákat.


/Ford.: Rónay György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5