A bágyadt nyár fejét lehajtja,
fakó képe ring a tavon.
Megyek bágyadtan, elhagyatva
az árnyas fasoron.
Nyárfák közt félős szél oson,
mögöttem az ég rőtre vál,
előttem esti borzalom
és alkony és halál.
Megyek bágyadtan, elhagyatva,
s mögöttem áll az ifjuság
tétován, szép fejét lehajtja,
s nem kisér utamon tovább.
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése