Csörög a patak, nem rezzen a fű.
A szelíd bogarak
körülsétálnak, úgy térnek haza.
Nem riasztják erdei álmomat.
Szivem fölött egy kopasz margaréta
árulkodik: megint faggattam őt,
szeret - vagy nem szeret?
Napfényesen
mosolyognak fölöttem a hegyek.
Lassan árnyat borít rám a fenyő,
s egyszer csak felriaszt a csend.
Mi az? Ki szólt?
A kedves volt itt, erre járt,
s a boldogságról kérdezett.
/Forrás: K.G.: Nálunk a málnabokrok/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése