Google+ Followers

2015. január 5., hétfő

Victor Hugo: Ó, legyek bár...


Ó, legyek bár a partfövényen
habfoszlány, mit elvisz a szél,
legyen álom minden reményem,
legyek bár por s fekete éj,

legyek bár sárdarabka, féreg,
emberférgek közt rejtező,
mit összezúz a nagy keréknek
forgása, azaz a jövő,

legyek bár karma közt a rossznak,
legyek bár gyönge, meztelen,
legyek, kit kínok ostoroznak,
s te légy az ég azúrja fenn,

bizalmadból semmit se vesztve,
megőrizvén hűségedet,
előttem jársz az éjben egyre,
szent rabnő, lelkiismeret!

Előttem jársz, szolgálva engem,
s a helyes útra te viszel:
Isten lámpása van kezedben,
arcod sors fátyla födi el!

Így szólsz hozzám: - Vát a kereszted.
Kelj föl! Máshol pihenj le majd. -
Így szólsz: - Takard el itt a lelked.-
Így szólsz: - Itt lelsz biztos talajt.-

Így szólsz: - Legjobb nekünk a bánat.
Barátunk a homály s a gyász. -
És mosolyogsz, ha könnyem árad,
s dalolsz, ha sóhajtozni látsz.

Mutatod csöndben s ihletetten,
míg fáklyafényed földereng,
mily dús az élet gyötrelemben,
mily mély a sír sötétje lent.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5