Ó, legyek bár a partfövényen
habfoszlány, mit elvisz a szél,
legyen álom minden reményem,
legyek bár por s fekete éj,
legyek bár sárdarabka, féreg,
emberférgek közt rejtező,
mit összezúz a nagy keréknek
forgása, azaz a jövő,
legyek bár karma közt a rossznak,
legyek bár gyönge, meztelen,
legyek, kit kínok ostoroznak,
s te légy az ég azúrja fenn,
bizalmadból semmit se vesztve,
megőrizvén hűségedet,
előttem jársz az éjben egyre,
szent rabnő, lelkiismeret!
Előttem jársz, szolgálva engem,
s a helyes útra te viszel:
Isten lámpása van kezedben,
arcod sors fátyla födi el!
Így szólsz hozzám: - Vát a kereszted.
Kelj föl! Máshol pihenj le majd. -
Így szólsz: - Takard el itt a lelked.-
Így szólsz: - Itt lelsz biztos talajt.-
Így szólsz: - Legjobb nekünk a bánat.
Barátunk a homály s a gyász. -
És mosolyogsz, ha könnyem árad,
s dalolsz, ha sóhajtozni látsz.
Mutatod csöndben s ihletetten,
míg fáklyafényed földereng,
mily dús az élet gyötrelemben,
mily mély a sír sötétje lent.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése