Istenem, adj boldog szegénységet,
Ne adj kincset, melynek súlya éget.
Ne káprázzak aranytól, ezüsttől,
Adj kis kunyhót, mely békét füstöl.
Udvaromnak legyen galambducca,
Legyen messze a lármázó utca.
Adj ablakot, mely messze nézzen,
És láthatárt, melybe átenyészem.
A kocsimon legyen erőd féder,
A szívemen pontos barométer.
Hogy ha utam kezd már behavazni,
Tudjak szépen, csöndben elutazni.
/Forrás: Falu Tamás: Vidéki állomások,
1926/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése