Fodor József: Májusi üdvözlet

Vérforraló május, csoda hónap!

Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,
És reggelre gyöngyöznek a lombok,

A pataknak duzzadt kelyhe csillog

És a földből kiömlik az illat,

Álomból kelt szárnyas tolla reszket:

Mély rejtekben hallgatni be jó volt,

Dús gallyon hogy csengenek a csöppek,

Üde, tiszta, tengerüket itta

Bő mellébe és sarjad a jó föld.

Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,

Köröskörül friss és drága zöldség,

Kertek és mezők telin mosolyognak,

S mint mész, mohó, röpködő szemeddel

Nem is bírod már e szörnyű szépet.

Amit látsz, mind, mind magadba innád,

Felgomolygó párák szürke hamvát,

Alant a tisztuló zöld mezőket,

Ezüst forrás habját könnyű gőzben –

S hogy a szíved mindig ittasuljon,

Göngyölegből most-engedt levélkét,

Melynek gyenge zöldje föld-tejes még,

S ömlő virág-ígéret mögött a

Bő remények mennyet–ingatását –

Óh, ami szép, soha el ne múljon!