2015. február 18., szerda

Fodor József: Májusi üdvözlet


Vérforraló május, csoda hónap!
Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,
És reggelre gyöngyöznek a lombok,
A pataknak duzzadt kelyhe csillog
És a földből kiömlik az illat,
Álomból kelt szárnyas tolla reszket:
Mély rejtekben hallgatni be jó volt,
Dús gallyon hogy csengenek a csöppek,
Üde, tiszta, tengerüket itta
Bő mellébe és sarjad a jó föld.
Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,
Köröskörül friss és drága zöldség,
Kertek és mezők telin mosolyognak,
S mint mész, mohó, röpködő szemeddel
Nem is bírod már e szörnyű szépet.
Amit látsz, mind, mind magadba innád,
Felgomolygó párák szürke hamvát,
Alant a tisztuló zöld mezőket,
Ezüst forrás habját könnyű gőzben –
S hogy a szíved mindig ittasuljon,
Göngyölegből most-engedt levélkét,
Melynek gyenge zöldje föld-tejes még,
S ömlő virág-ígéret mögött a
Bő remények mennyet–ingatását –
Óh, ami szép, soha el ne múljon!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5