2015. február 22., vasárnap

Illyés Gyula: Zápor után



Már nem esik. De a sűrű
cserjében még az út bajos.
Minden levél gyémánttüzű
fülönfüggőkkel ingadoz.

A bokrokon ahány a csöpp,
annyi a szivárvány. Libeg,
vakít – a völgyben gőzölög –
még önmagáé a liget.

Tízholdas ékszer kirakat.
Az ember, az állat s madár
rombolja, ha érinti csak.
Nem járja más: a napsugár.

Meg egy kis szél, oly enyhe, hogy
csak a levél leng, nem az ág.
Mily szép volt, arra gondolok,
a szűziség, az ifjúság.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5