2015. február 22., vasárnap

József Attila: Modern szonett


Az ember él, habár üres a kamra
s a dobozokban semmi élelem.
Életben tart a halálfélelem.
(E nehéz percben ismerek magamra.)

Most sajnálom ( de ezt is lenyelem),
hogy nincs isten, ki gondoljon kínomra
és azok szemét ujjával kinyomja,
kik elnézik, hogy nincsen kenyerem.

Büszke nyomorult voltam én! Ma már
belátom, csak a csökönyös szamár
büszke, mikor szaggatja az ostor,

meg az újonc, ki első ízben posztol,
meg a gyermek, kit dicsér a tanár

és otthon édes meggybefőttet kóstol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5