Aludni jó, akár a kő:
zuhanni tiszta mélybe.
Födj be sodró idő
finom arany fövénye.
Segíts, hogy elfeledjem
amiért érdemes
élni: - s kötözz be engem:
testem, lelkem sebes.
Bolyongtam vizeid,
hűséges tengerészed,
ki vitorlát feszít
minden sóhajtó szélnek.
Csavarj kék lobogódba,
- elesett katonád, -
eressz a hűs habokba,
mint tengerészt szokás.
Lábamra köss követ,
s végtelen óceánod
kis örvénye követ,
amíg mélyére szállok.
Süllyedt roncsok, világok
között becézz, szeress,
e búvár boldogságot
óvjad, míg vége lesz.
Szívem, ez az esetlen
mélyvizi virágállat,
kimászik temetetlen
testemre tulipánnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése