Megúnta már a csupadísz
tavasz után a nyarat is,
ecsetjét felfogta megint
a láthatatlan nagy művész.
Megmártotta az ecsetet,
az őrült festő s festeget...
A nyár csupa zöldjébe hint
haloványsárga pettyeket.
Foltokat is vet csakhamar.
Szőke tarló, fakó ugar
fölött fátyolozza az eget
úszó ökörnyálaival.
Mikor már minden csupa szín,
mikor már azt sem tudja, hogy
mit is akar, fehérbe von
mindent s ködös álomba rogy...
Még látni is ecsetjeit:
nyárvégi éjeken, amint
egy-egy vakító meteort,
bús bosszúsággal elhajint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése