Juana de Ibarbourou: A fügefa

Mert édesek, csúnyák,

szürkék az ágai,

jobban szeretem, mint a többi fát.

Van a kertemben sok fa, gyönyörű.

Szilvafák, terebélyesek,

citromfák, szép egyenesek,

narancsfák, illatos-virágosak.

Minden tavasszal

felöltik virág-fátylukat

a többiek a fügefa körül.

Az szégyenkezve áll,

s a virágok felé

kinyújtja kopár, érdes ágait.

Ezért én,

amikor elmegyek előtte,

így szólok

hangosan, hogy ő is hallja:

-      A fügefa a legszebb
a fák között a kertben.

Ha hallja, amit mondok,

ha érti, amit mondok –

csordultig telik boldogsággal

a fügefa.

És éjjel, ha a szél

ágai közt motoz,

elmondja neki: - Ma

valaki azt mondta, szép vagyok.

/Ford.: Rab Zsuzsa/