Ül ágán a madárka,
nagy a szomorúsága:
gyötri éhség szegénykét,
nincs mag, hiába néz szét.
Hull a könnye, hull peregve,
hogyan is énekelne?
A gyerekek meglátták,
és baját kitalálták,
magocskát szórtak elébe,
csöpp szíve nagy örömére,
hogy vígan kiteleljen,
s tavasszal énekeljen.
/Ford.: Monoszlóy M. Dezső/
/Forrás:"Tél csengői csengenek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése