Google+ Followers

2015. április 23., csütörtök

Erdélyi József: Kökényvirág


A nagyságos kisasszony
unatkozott szegény,
kicsalta kocsikázni
a szép tavaszi fény,
virágzott a kökényes,
minden kökénytövis:
virágos ágakat tört
a kedves, vén kocsis.

A vén Mihály, a régi,
parádés, hű cseléd,
teletűzte a hámot,
a hintó kerekét,
a hintót telehordta, -
virágfelhőben űlt
a nagyságos kisasszony
s örűlt, örűlt, örűlt.

Úszott, repűlt: ragadták
kényes, kövér lovak:
pacsirtahangos égről
ragyogott rá a Nap:
porzott az út, a föld vén
rögszíve dobogott
szerelmesen, amerre
 a hintó robogott.

Szűzi, tavaszi álom,
tündéri látomás
jelent meg a tanyában:
istálló, tanyaház
vidáman verte vissza
patkó, kerék zaját:
boldogan üdvözölte
királykisasszonyát.

Kiálltak a cselédek
s mint egy virágcsudán,
bámultak a virágos,
fényes hintó után, -
eljött a délibábok
tündérkisasszonya:
virágfelhő övezte,
kökényvirág hava.

Megdicsőült alázott
cselédszivükben is,
kivirágzott a bánat,
mint a kökénytövis:
feldobogott a szívük,
mint lakodalmi út,
s a nagyságos kisasszony
pirult, pirult, pirult.

De befordult a hintó
a kert vaskapuján,
s eltünt a tündérálom,
a szép nagyúri lány:
kövecses út csikorgott
a kerekek alatt,
s a feljárón dobogva

megálltak a lovak…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5