Google+ Followers

2015. április 23., csütörtök

Fayad Jamis: A víz órája


Eső szemereg negyed hatkor
lehajtott fejekre szürke kövekre
Siet néhány férfi a kávéházi füstbe
vagy a gyümölcsként alvó szerelemhez

Fél hatkor az eső
kő és hamu és kéz kopogása
az éj elől bezárt kapun

Aki ott ül a füstfelhős zugban
a messzeségből poros arcok között
az fölkel esőben gyalogol
céltalanul
mert sehová sem vezet ez az utca
a város többi utcája sem
a világ többi utcája sem

Csak menni

a hideg vízcseppeken át
azokon át akik szembe jönnek
letaposott füvek színében
Majd egy kanyarnál nagyot ugrik egy macska
s ragyog egy aranysárga lámpa az öröm sörénye

/Ford.: Nagy László/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5