Király a pásztorlegényke,
domb a bársonytrónusa,
feje fölött tűző nap az
égő aranykorona.
Lábánál puha bárányok,
vörös-keresztjelesek,
a kisbocik gavallérok,
büszkén járnak, peckesek.
Udvari-színész gidácskák,
madárkák és tehenek,
furulyákkal, csengettyűkkel:
ők a zenemesterek.
Csengnek, zengnek andalítón,
s andalítón zúg a kar,
vízesés és fenyőzsongás:
király elszundít hamar.
Ott marad uralkodásra
a puli: miniszter ő,
messzemorgó ugatását
visszhangozza a mező.
Álmosan motyog királyuk:
„Uralkodni oly nehéz!
Jó volna már otthon lenni,
királynőmmel kézbe-kéz.”
„Karjában oly lágyan nyugszik
gondtelt királyi fejem,
szép szemében birodalmam
láthatára végtelen.”
/Ford.: Hajnal Anna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése