Google+ Followers

2015. április 20., hétfő

Jeorjosz Droszinisz: Éjfélkor, ha már mély az éjszaka


Éjfélkor, ha már mély az éjszaka,
kibontott szárnyain röpít az álom,
szabad rabnőként viszi lelkem át
a Végtelen sok-sok titkos világon:

minden láthatatlant lát éjszaka,
mit elrejt a bolyongó, kósza nappal -
minden nem-hallhatót hall éjszaka,
mi nem mondható el sosem szavakkal:

meglátja sírok szellemeit,
s a kísértet a kastélyi éjben -
hallja a fák növekedéseit
és a csillagok járását az égen.

/Ford.: Végh György/
/Forrás: A bolond gránátalmafa/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5