Itt kuksolok a szilvafák között,
kakukkolgat a hamvas szerelem,
kakukkolgat. A berekháti köd
pamutpapucsban lépdel szívemen.
Elültem, mint az öreg szúnyogok.
Összébb simul a szittyó meg a nád,
hever lábamnál a szél és morog:
borzas a szőre. Sóhajt a világ.
Tégla a boglyán, öklöm fejemen, -
egy margarétán búsulnék magam,
tőkés világ kamatja életem
s - vén görbe bú - munkám is lombtalan.
Csak bámul göbbedő hodály alól
a barna kapa hűvöslő nyele -
Ökörnyál után ugrik a bokor,
zsibongva rebben száraz levele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése