Google+ Followers

2015. április 9., csütörtök

Kányádi Sándor: A fák és a vének


1

Megvénültek, akár az őszi fák,
s nincs egy levélnyi remény
a tavaszra.
Indulnának, de sz őszi fény
padon marasztja.

2

Irigy sóhajjal néznek
a sétáló után a fák,
pedig azok csak csoszognak szegények:
hány tavaszt adnának érte, ha legalább
bár egyet léphetnének.

3

Lefelé néz a fa,
s alóla egy öreg
föl a fára.
És milyen egyformán remeg
a kéz a térden
s a lehajló fa lombtalan ága.

4

- Könnyű neki - mondja a vénember -,
sohasem fáradt,
nincsen szüksége botra.
- Könnyű neki - mondja az öreg fa -,
botja is van, ha meg elfárad,
leül egy padra.


/Forrás: K.S. . Fekete-piros versek/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5