A ludak az úsztatóban,
gi-gá-gá,
kinevették a kis récét,
s ő elindult világgá.
Utánakruttyan a béka:
"Kis réce,
ha te elmégy, én is mennék,
magaddal elvinnél-e?"
"Elvinnélek. Miért ne?
- Kapaszkodj meg a farkomba!"
- biztatta a kis réce.
Hallja őket egy behemót
malomkő,
s mondja, ha nincs kifogásuk,
akkor ő is velük jő.
- Kapaszkodj a hátuljomba.
Miért ne:
- szólt a béka. - A menetnek
szüksége lesz kerékre."
Megüli hát a malomkő
a kis béka hátulját:
nézik-nézik s akik látják,
bámulják.
Amint mennek az útszélen
füstölög,
de láttukra bátorkodva
fölparázslik egy üszög.
"Kapaszkodj a karimámba,
van ott hely -
mondta a kő -, húzd meg magad,
csak világíts, s ne tüzelj."
Négyesben így mendegéltek,
cammogtak,
míg elértek partjára egy
iszonyatos folyónak.
Több se kellett a récének,
háp-háp-háp,
beletoccsant és elkezdett
evezni a folyón át.
Récén a béka, békán a
malomkő,
a malomkő karimáján
a parázs, a füstölgő.
Át is érnek, ha nem jön egy
halacska:
alábukott a kis réce,
hogy a halat bekapja.
Elrúgta magát a béka,
lemerült a malomkő,
és kialudt, holt szénné vált
az üszög, a füstölgő.
Bebegyelte a kis halat
s kiúszott a kisréce,
a béka is a túlparton
beérte.
Lám, az úszás nagy tudomány,
bizony nagy -
örömükben táncot jártak
partján a nagy folyónak.
Vannak, akik nem olvasták
mesénket,
legyintenek s olyasmiket
terjesztenek, beszélnek,
hogy a réce s hogy a béka
csak hápognak s brekegnek.
Ne higgyetek az ilyesmit
híresztelő embernek.
/Forrás: K.S., Valaki jár a fák hegyén/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése