Egyszer az óriás Kettil és Atta-trol
dübörgő labdajátékba kezdtek,
darab-sziklákat tördeltek valahol,
s egymást hajigálva vígan üvöltöztek.
Karjuk erejét is összemérték később,
vörös fenyőfákat szaggattak lihegve,
végül Kettil fölvett egy háznagyságú
kőt,
s a lärbecki templom felé röpítette…
Látható ma is még a híres kőszikla,
ki a torony mellé zuhant a patakba,
s mind-valahányszor a harang
megkondul,
kínjában a kő oldalára fordul.
/Ford.: Fehér József/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése