Ma téli pompafényben felkelétek,
aranysugárotok a hóra hull,
hadd nézem a fényt, oly rövid az
élet!
Holnapra már tán ott leszek alul,
s ti így ragyogtok épp a téli esten,
nem tudva rólam, öntudatlanul.
Nyom nélkül itt miért kell mélységbe
esnem,
mért rontja szét a sorsveszély a jót,
mért nem marad fönn eltűnő nevem sem,
ha egykoron a sírba roskadok -??
Feleljetek, hatalmas csillagok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése