Google+ Followers

2015. május 8., péntek

A. Sz. Puskin: Előérzet


Villám gyúl megint, az égre
barna fellegraj kúszik:
végzetem vak rendelése
régi bánattal busit.
Lesz-e bennem dac, keményen
sorsom, véled víni még?
most, hogy meglassul a vérem,
s szenvedélyem is kiég.

Hány vihart megvívtam én már!
Orkántól sem rettegek.
Bárkám biztos part felé száll,
futnak szét a fellegek.
Ám szivembe nemsoká új,
éles fájdalom hasít:
lám, a lágy öböl kitárul,
s ott utunk szétágazik.

Add kezed, súgd:"Isten áldjon!"
Gyönge tested mint remeg!
Rebbentsd rám mégegyszer áldón
tündöklő tekinteted!
Bár erőm megtörve régen,
hogyha csak rád gondolok:
vérem felgyúl, s szenvedélyem
ifjan, újra fellobog.


/Ford.: Képes Géza/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5