Google+ Followers

2015. május 1., péntek

Adam Mickiewicz: A magányhoz


Magány, úgy futok hozzád, ahogyan a vízbe
a forró köznapok elől:
be jó, ha tiszta hűsöd végtelene szinte
kristályként körültündököl.

Gondolatban kilépek gondolataimból:
mint a hab, mely játszva zsong, oly
puha mind: üde bölcsőd áldva ringat,
s ha csak percekre is, altat.

Te vagy az elemem: ó, mért hűt ki az ár nagy
mélysége? mért borúl mint alkony az agyamra?
És mért kell szüntelen, mint a halnak,
madárnak,

feltörnöm a magasba, levegőre, napra?...
Fenn frisseség hiányzik, ahogy a meleg lenn:
örök számüzött vagyok mind a két
elemben!...


/Ford.: Szabó Lőrinc/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5