Párisba tegnap beszökött az ősz,
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
kánikulában, halk lombok alatt
s találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
s égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
züm-züm: röpködtek végig az úton
tréfás falevelek.
Egy perc:a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom
csupán
nyögő lombok alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése