Három
fia volt egy királynak, három szép, deli vitéz. Mikor embersorba cseperedtek,
feleséget kellett választani nekik.
A király
megkérdezte a jósokat, hogyan válasszon feleséget a fiainak, hogy boldogok
legyenek. A főjós azt mondta, mindenik királyfi lője ki a nyílvesszőjét, ahová
a vessző repül, onnét hozzon feleséget magának
A
királyfiak úgy is tettek. A két nagyobbik a nyílvessző nyomán két szép
királylányt hozott haza, de a harmadik királyfi ugyan megjárta. Nyílvesszője a
tó közepére repült, parányi szigetre, ott is egy nagy pocsolyába. Abban a
pocsolyában pedig csak egy csúf kis béka üldögélt.
No,
búsult a királyfi, hogy hogyan vegye feleségül azt a csúf békát, de a béka igen
szépen kérte, hogy csak vigye haza. Felvette hát a királyfi a lovára, de amint
mennek hazafelé, egyszercsak leszáll egy gólya, bekapja a békát, elrepül vele.
A királyfi nem volt rest, lelőtte a gólyát, begyét fölvágta, a békát meg ujra a
lovára ültette.
Alig
mentek egy mérföldet, előbúvik a bokorból egy nagy kígyó, felágaskodik, bekapja
a békát. A királyfi utána, megölte a kígyót is, a békát megintcsak
kiszabaditotta a lovára ültette. Hálálkodik a kis béka, hogy így
megszabaditotta a királyfi, mennek tovább, egyszercsak megbotlik a királyfi
lova, leesik a béka, a ló meg rátaposott. Bizony csak megölte.
Most
búsult csak a királyfi, hogy talált is feleséget meg nem is, felvette az
összetaposott kis békát, siratta, simogatta, de még meg is csókolta, nem is
egyszer. Hát uramfia, egyszercsak kiugrik a kezéből a béka, hármat perdül maga
körül, leveti a békagunyát, de olyan szép királylány lett belőle, hogy minden
más elbújhatott mellette.
Elmondta
a királyfinak, hogy egy gonosz boszorkány elvarázsolta, hogy csak akkor
szabaduljon meg, ha valaki béka képében is megszereti, megcsókolja.
Örült a
királyfi, hazavitte szép menyasszonyát, mindjárt lakodalmat csaptak. Az öreg
király várat épittetett nékik is és boldogan éltek halálig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése