Google+ Followers

2015. június 11., csütörtök

Csuka Zoltán: Tél


Mezők feketén ravataloskodnak,
megfojtott kormos fáklyák a jegenyék,
börtönükben imát mormolnak a folyók.
Tél! Tél!
Éjszaka.

Kövérre hízott zivatarok settenkednek az égen,
de a felhők közül nyitott szemekkel kibámészkodnak
 a csillagok.
És lenn a domináló feketéből is:
fölkuncognak a fehér házak
és a sápadt, karcsú tornyok fölintenek.

CSÖNDESSÉG!
CSÖNDESSÉG!
CSÖNDESSÉG!

Csak a kakaskukorékolások,
csak a tömbös hegyek,
csak a rétek,
csak az erdők,
csak az állatok,
csak az EMBEREK
ZOKOGNAK,

mert bennük égő sebeket ordít fel a Tavasz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5