Csomókban hanyatló gesztenye-levél,
éjjel ujjaidhoz érkezett a tél.
Disznótoros faggyal támad az idő,
tűleveli füsttel telnék a tüdő,
boróka levével telnék a torok –
háborog a hideg, foga csikorog.
Engem ugyan űzhet, el nem fog a fagy,
lélekmelegítőm utamon te vagy:
tekinteted röpdös, karcsú madarát
kerülik a felhők, varjak, vadkacsák:
zuzmara-sziromban hangod kanyarog,
hópehely-viharban kedved kavarog:
minden lélegzetem ízeddel telik:
szállok – más tipródik vagy a körmeit
fújja, és bort nyakal – te is szállsz
velem:
nincs szükségem szeszre, fűt a
szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése