Google+ Followers

2015. június 16., kedd

Garai Gábor: Tél


Csomókban hanyatló gesztenye-levél,
éjjel ujjaidhoz érkezett a tél.
Disznótoros faggyal támad az idő,
tűleveli füsttel telnék a tüdő,
boróka levével telnék a torok –
háborog a hideg, foga csikorog.

Engem ugyan űzhet, el nem fog a fagy,
lélekmelegítőm utamon te vagy:
tekinteted röpdös, karcsú madarát
kerülik a felhők, varjak, vadkacsák:
zuzmara-sziromban hangod kanyarog,

hópehely-viharban kedved kavarog:
minden lélegzetem ízeddel telik:
szállok – más tipródik vagy a körmeit
fújja, és bort nyakal – te is szállsz velem:
nincs szükségem szeszre, fűt a szerelem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5