Kincseinkre helyezve kezét a hallgatásnak,
megyünk, hallván a szürke vízfolyást
alant.
Mint virágok, fejük ha az egymáséra
bágyad,
mint sárga fák, ha kondul az őszi
gyászharang.
Pusztákat aranyoz meg az őszi nap. Il
neige
d'adorables paleurs...(Ez Samain,
emlékezel?)
A partnál, a haboknak ólomkörén remegve,
kettőnk sóhaja g-moll arpeggiókban vesz
el.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése