Google+ Followers

2015. június 5., péntek

Jaroslaw Iwaszkiewicz: Érzelmes séta


Kincseinkre helyezve kezét a hallgatásnak,
megyünk, hallván a szürke vízfolyást alant.

Mint virágok, fejük ha az egymáséra bágyad,
mint sárga fák, ha kondul az őszi gyászharang.

Pusztákat aranyoz meg az őszi nap. Il neige
d'adorables paleurs...(Ez Samain, emlékezel?)

A partnál, a haboknak ólomkörén remegve,
kettőnk sóhaja g-moll arpeggiókban vesz el.

/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5