Google+ Followers

2015. június 19., péntek

Jékely Zoltán: Közelítő ősz


Hűtlen-hű szeretőm, gyönyörű ősz,
miért is mész el, ha mindég visszajössz?

Arcom megint eged könnyei mossák:
hát így kell néked a változatosság?

Hát te olyan szerelemben nem hiszel,
melyben a két fél egymásban vesz el?

Hát vallod, hogy kegyes, szigorú szükség,
hogy sziveinket emlékek kötözzék?

S akkor szent igazán a szerelem,
amikor az egyik fél nincs jelen -?

Most itt vagy, ugyanaz, ki legelőször
voltál, azon a régesrégi Őszön.

Te változatlansággal kérkedel,
de testem mind gyarlóbban ünnepel.

Mint nő, akit távol kegyelt a sorsa,
elém toppansz ragyogva, illatozva,

hogy bizonyítsad, jobb volt nélkülem,
téged kímélt betegség, fertelem,

s fogyatkozó, esendő életemhez

nem illik már pompás, mohó szerelmed.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5