Volt egy kékszemű óriás
s egy icipici nőt szeretett.
A nő álmában egy icipici ház
meg egy márványrajzszirmú, illatos
diszloncokkal szegett, napos,
virághabos
kert lebegett.
Óriás volt az óriás szive,
s a keze oly nagy dolgokra szabott,
hogy nem sikerült megépitenie
az icipici kéjlakot:
még kopogtatni se tudott
az icipici lány
márványrajzszirmu lonccal illatos,
virághabos
kertjének háza kapuján.
Volt egy kékszemű óriás
s egy icipici nőt szeretett.
És icipici volt a nő:
s ahogy az óriás mellett loholt a nő,
elfárasztotta a nagy út.
"Ég veled, lelkem nyugalmat
kiván!" -
szólt a kékszemű óriásnak,
s egy gazdag törpe oldalán
belibbent diszloncos, napos
virághabos
kertkapuján az icipici háznak.
S most már érti, hogy a kékszemű óriás
óriáshoz illő szerelmeinek
még sírjuk sem lehet
ilyen márványrajzszirmu, illatos,
virághabos
loncok közt lapuló
icipici kis házikó.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése