Google+ Followers

2015. június 11., csütörtök

Vytautas Macernis: Látomások


A földre gonosz este költözött,
Ideges nyugtalanság hánytorog,
Kóbor szél verdes ablakom mögött,
Zörget az ajtón, mint a vándorok.

De én sose eresztem be ide,
Ajtóm jól rázárom...Riadt vagyok,
Szörnyen vágyom valamire.
Esti csendben e tájra gondolok,

Felszántott dombot látok, földeket,
Vastag falú, ácsolt faházakat,
És nemzedékeket: az emberek
Feltörnek: magasabbra hágjanak!

Emlékszem nyaruk sűrű aranyára,
A májusi holdas-bőséges éjre,
S a mezőkre: beértek aratásra:
Teremtő szenvedésre.

Esti árnyakban létük árnya reszket,
És minden moccanásnak tiszta értelme van,
Érzem, hogy újra megszületnek,
Újjászületnek általam.


/Ford.: Tandori Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5