Google+ Followers

2015. június 9., kedd

Z. Tábori Piroska: Az aranygyűrü


Volt egyszer, hol nem volt, egy szegény kis árvalány. Elébb az apja halt meg, aztán az édesanyja. Mikor mindkettőt eltemette, elindult világgá. Ment, mendegélt, hegyen, völgyön által, egyszer egy fekete erdőbe ért. Ott leült pihenni, összetette a két kezét és úgy imádkozott: - Istenem, jó Istenem, segíts rajtam, hogy ne vesszek éhen, szomjan. – Alighogy bevégzi az imádságot, hófehér galamb száll a vállára, csőrében aranykulcs és azt turbékolja: Menj csak oda, szegény kislány, ahhoz a nagy fához nyisd ki az aranykulccsal, bizony nem bánod meg.

Szótfogad a lányka, kinyitja a nagy fát, hát teli az odva étellel, itallal. Jóllakott, de a galambnak is adott kenyérmorzsát bőven. Leült megint a fa alá, de bizony fázott a vékony ruhájában. Nagyot sóhajtott: - Istenkém, csak valami meleg köntöském volna! – Hát ott terem a galamb megint, hozza az aranykulcsot. Kinyitja a lányka a fát, annyi szép bársony meg selyemruhát talált benne, hogy három királylánynak elég lett volna. Mikor felöltözött, azt mondta néki a galamb: - Adtam néked enni, fel is öltöztettelek, most már te is segíts rajtam. – Kérdi a lányka: - Mit segíthetnék, kis galambom? – Felel a galamb: - Jőjj utánam, elvezetlek egy kis házhoz. Menj be a házba, öreg asszonyt találsz bent, de ne felelej, akármit kérdez, csak menj be a második szobába. Ott az asztal mindenféle drágasággal van tele. Ne nyúlj semmihez, csak keress meg egy egyszerű kis karikagyűrűt. Ha azt megtalálod, megint ne szólj semmit, csak fuss ki, és húzd a lábamra.

A kislány úgy tett, ahogy a galamb mondotta. Bement a kis házba, az öregasszony mindjárt eléje ugrott, és haragosan kiábált: - Mit keresel a más házában? Takarodj innét! – De a lányka nem ijedt meg, bement a belső szobába, bizony tátva maradt a szája a csodálkozástól, annyi drágaság hevert az asztalon. Egyetlen gyémántból holtig gondnélkül élhetett volna. De mégsem nyúlt semmihez, megtalálta a karikagyűrűt, futott vele kifelé, hamar felhúzta a galamb lábára, hát uramfia, abban a szempillantásban gyönyörü királyfi lett belőle, a kis házból meg királyi palota. A királyfi megölelte a kis árvát s azt mondta néki: - Megszabadítottál, te leszel a feleségem. A gonosz öregasszony varázsolt el, mert nem akartam a lányát feleségül venni. A sok drágaságomat is ő rabolta el. Most már választhatsz belőle nyugodtan, néked adok mindent. A kis árvának nem kellett sem arany, sem gyémánt, csak a szép királyfi.

Felesége lett, boldogan is éltek nagyon sokáig.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5