Fürge lábán,
lenge szárnyán
útra kelt a nyár.
Piros arcát,
aranyhaját
nem láthatjuk már.
Gólyák, fecskék,
fülemilék
elkísérték messze.
Erdő, mező
elszendergett,
és észre sem vette.
A kék eget,
a meleget
mind becsomagolta.
A fellegek
keseregnek,
siratják azóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése