A sok mogyoró lobogója kibomlott,
száz pici szoknya kacagva beint:
Te vén fiú, dobd le magadról a
gondot,
hisz itt a tavasz, nosza dalra
megint.
A tar csupasz ágakon fürge madárkák,
pittyegetésük égi nyitány.
Hallod a harkály víg kopogását?
Cin-cin, a cinke is újra nyit ám!
Kis szél vihorászik a fák
szövevényén,
duzzad, elárad ezer kicsi ág,
játszva kering az ég teli kékjén,
kelleti, kéreti ringva magát.
Te csak mosolyogva dalod dudorászod,
s bölcs mosolyod olyan furcsa,
ravasz,
ha hamvad itat majd ezer virágot,
lesz akkor is, akkor is: újra tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése