Hólepellel bevont,
alvó meseváros.
Csendes fehérségben
elaludt a táj most.
Útmenti fenyőfa
vastag hóbundája,
mázsás súlyként ráül
kicsi fa vállára.
Nem dobja le terhét,
pedig alig bírja.
Lehajtott ágain
a tél ajándéka.
/Forrás: "A tél csengői
csengenek"/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése