Google+ Followers

2015. október 31., szombat

Émile Verhaeren: A szél


A végtelen vad réteken
novembert trombitál a szél,
a végtelen vad réteken
zúg-búg a szél,
garabonciásan útra kél,
és mindig új haragba fúj,
zúg-zúg a szél,
a vad novemberi szél.

A kutakon viharra vár
a vaslakat, s a csiga, zár
csikordul:
az utakon viharra vár
a vaslakat s a csiga, zár
zordul
azt mondja, hogy halál.

A szél a vízen nyargalász,
levél röpül nyomába száz,
a vad novemberi szél,
a szél haragja szétszed
minden picinyke fészket:
vasvesszővel dörömböl,
agg lavinát tépáz szilaj örömből,
üvölt a tél,
süvölt a szél,
a vad novemberi szél.

A nyomorult kis kalyibák
megfoltozott ablakja sír,
röpül a rossz újságpapír,
a szél mível most galibát
-      a vad novemberi szél! –

És te mit se tudva az időről,
a vén malom csak jár le-fel,
villanva kattog, kelepel,
a bús malom most szelet őröl,
a lisztje most a szél, a szél,
a szél,
a vad novemberi szél.

A régi pajta nyöszörög,
a vén templomtorony mögött,
recsegnek régi cölöpök:
sóhajt a gátor, a sikátor,
a bátor
szél vad zajától,
a vad novemberi szél zajától.
A temetőn a sírkeresztek
holtak kinyúló karjai,
lehullanak, a fejfa reszket,
a szél, a szél csavarja ki.

A vad novemberi szél,
a szél
halljátok, hogy sziszeg a szél
boszorkánylakta út a cél,
fagyot fütyöl, dühvel tele,
remegjetek, tarol a szél
a félelem és jaj szele.
Láttátok éjjel őt, ki oly vad,
letépte az égről a holdat,
remegtek rozoga faluk,
a megriadt nép nem aludt,
csak vacogott az ugaron,
mint a barom.

A végtelen vad réteken
bömböl a szél,
a vad novemberi szél.


/Ford.: Kosztolányi Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5