Google+ Followers

2015. október 31., szombat

Váci Mihály: Éj


Az éj nagy barna csónak,
úszik az ég sötétjén,
- egy soha nem volt csóknak
rózsáját hogy letépném!

A Duna kardél-fénye
kettészeli szívem.
Sorsom két meredélye!
- a hidat keresem.

Nem tudnék mit kívánni,
mert nem tudom, mi kell?
S már így kell itt kivárni,

azt ami nem jön el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5