Google+ Followers

2015. november 1., vasárnap

Anna Ahmatova: Fehér éjszaka


Az ég síkján félelmes fehérség,
a föld sötét gránit, hallgat,
nem villant fel semmi jelt a térség
a kiszikkadt, száraz hold alatt.

Női hang rekedt, szilaj hivása.
Nem dalol - kiált, kiált.
Fölöttem a nyír fekete sátra
nem rezdíti egyetlen galyát.

Talán azért csókoltalak téged,
gyötrődtem utánad, vártalak,
hogy most nyugodt, fáradt és kiégett
emlékemben megtagadjalak.

/Ford.: Rab Zsuzsa/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5