Ó nyögnek a fenyők és csúcsuk összeér
S közöttük jajong a mérges déli szél
S a zúgó éjen át vadul kacagva kóbor
Tündérraj harsonáz a szomszédos
folyóból
Attis, Attis, Attis illetlen s tiszta
báj
Téged csúfolnak ők nevedtől zeng a
táj
Mert fáid egyikét gót szélvész dönti
ép le
Mint antik had riadt erdő fut új
vidékre
S hogy a forduló fenyők lándzsái
hajlanak
Sötétbehullt faluk töprengenek
hallgatag
Mint szűzek aggok és költők s akár a
szikla
Oly némák bárki jő s hallgatnak
hogyha vad
Keselyű csap le majd alvó
galambjaikra.
/Ford.: Radnóti Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése