Google+ Followers

2015. november 1., vasárnap

Guillaume Apollinaire: Az éji szél


Ó nyögnek a fenyők és csúcsuk összeér
S közöttük jajong a mérges déli szél
S a zúgó éjen át vadul kacagva kóbor
Tündérraj harsonáz a szomszédos folyóból
Attis, Attis, Attis illetlen s tiszta báj
Téged csúfolnak ők nevedtől zeng a táj
Mert fáid egyikét gót szélvész dönti ép le
Mint antik had riadt erdő fut új vidékre
S hogy a forduló fenyők lándzsái hajlanak
Sötétbehullt faluk töprengenek hallgatag
Mint szűzek aggok és költők s akár a szikla
Oly némák bárki jő s hallgatnak hogyha vad
Keselyű csap le majd alvó galambjaikra.

/Ford.: Radnóti Miklós/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5