Google+ Followers

2015. november 1., vasárnap

Leopoldo Lugones: A tenger


A tenger csupa mohó hími éhség,
csípőd körül, mint szarvasbika bőg,
s mint roppant kar, óvón ölel a föld
sötét szegélye. Bús, opálos fény ég

szemed hártyáján, hajadon – s e tört
csillámok közt, mint csillagos fehérség
őrzöd a haló esték fényességét,
mely soká ring a víztükör fölött.

Akár a melled, lüktető ütemmel
duzzad egyetlen hullámmá a tenger,
magához ránt egy párductáncu forgón

s morgó, garázda szavakkal becéz,
s hogy finom combjaid közé hatoljon,
hegyesre mered habja, mint a kés.

/Ford.: Timár György/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5