Alekszandr Puskin: Öröm

Sínyled rabságban csüggedezve
az ifjúkor - feslő virág,
és bús emléket hintve szerte,
suhan tovább az ifjúság.
A perctől, amikor születtem,
a zsenge ifjú évekig
öröm még nem lakott szívemben,
gyönyörök nem melengetik.

Megálltam lázas-izgatottan
az ifjú élet küszöbén.
Ott vár az öröm! - álmodoztam,
de puszta árnyat űztem én.
Aranyos szárnyain lebegve
gyengéden és szépségesen
az ifjúkor tündér szerelme
suhant felém, intett nekem.

Követtem lázasan...hiába!
Űztem - csak álomkép maradt.
Múló öröm tünékeny álma,
jövel hát, kurta pillanat!
Mikor ragyog fel ifjúságom
világa, sápadt csillagom,
s egy drága arc, mosolyt sugárzón,
mikor dereng fel utamon?

/Ford.: Rab Zsuzsa/