Alekszandr Puskin: Vágy

Csigaként vánszorognak napjaim,
és minden óra súlyát külön érzem,
fáraszt, ingerel, őrjít már a kín
a visszautasított vágy tüzében.
De bánatom nem látja senki se,
mélységes sóhajaim sose hallják:
szakad a könny, s lassan enyhül vele,
enyhül, szelídül a vigasztalanság.
Óh, élet álma, tűnj a semmibe,
lidérctűz, oltson ki a sír hatalma!
A szerelemnek édes a sebe.
Mi a halál, ha a szerelem adja?

/Ford.: Szabó Lőrinc/