Alekszandr Puskin: Téli utazás

Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár,
bús, rideg fényben ázik
és búsul a néma táj.

Trojkám repül a derengő
éjszakában a havon...
Egyhangúan cseng a csengő...
Bóbiskolok, álmodom.

És nótára gyújt a jámcsik.
Óh, hazai szép dalok!...
Boldogságról szól az egyik,
a másik meg sír, zokog.

Tűz sehol se! Mindenütt csak
hó és árny és szürkület:
közelednek, maradoznak
a csíkos mérföldkövek.

Megyünk...Nyina, holnap, óh, már
holnap látlak, kedvesem:
ülünk majd a kandallónál,
szívünk csordult szerelem.

S ha az óra éjfelet ver
nagy lustán, és a megunt
vendégsereg végre elmegy -
mi még együtt maradunk!...

Visz a szán...Bókol a jámcsik
a bakon. Hallgat a táj.
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár.

/Ford.: Szabó Lőrinc/