Ez emlék máig is szívemre mindig irt hoz:
ő illeszté maga a sípot ajkaimhoz,
mulatva ültetett le és keblére vont,
mint dalban ifjú és máris győztes rokont,
zavart és reszkető ujjam igazította
a tág-lélekzetű és tiszta hangzatokra,
ügyetlen ujjaim fogta tudós keze
s hajlítni segített, nem unva el sose,
hogy -még járatlanok - így tanulják a fában
zengő kis réseket lefogni sorra lágyan.
/Ford.: Somlyó György/
ő illeszté maga a sípot ajkaimhoz,
mulatva ültetett le és keblére vont,
mint dalban ifjú és máris győztes rokont,
zavart és reszkető ujjam igazította
a tág-lélekzetű és tiszta hangzatokra,
ügyetlen ujjaim fogta tudós keze
s hajlítni segített, nem unva el sose,
hogy -még járatlanok - így tanulják a fában
zengő kis réseket lefogni sorra lágyan.
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése