André Chénier: Fiatalember

Ő szép volt és erős, én gyenge kisgyerek:
hívón mosolygott és ölébe ültetett.
Gyámoltalan kezem hol térdei között
babrált, máskor hajába, mellébe ütközött...
Néha az ő becéző, cirógató keze
úgy tett, mintha ezért engem megfeddene.
S ha lovagjai látták, az a furcsa lány
akkor fogdosgatott csak engem igazán!
Hányszor érzett az arcom cuppanós nyomást!
(de kár, hogy még a gyermek nem érez semmi mást)
Csak néztek s így beszéltek a pásztoremberek:
"Micsoda bő pazarlás! de boldog kisgyerek!"

/Ford.: Jékely Zoltán/