Czuczor Gergely: Kezdődő szerelem

Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki gyújtja fel?
Leány! kökény szemed,
Sugár szép termeted
Vonz s bájol el.

Reményem jő s repül,
Öröm, bú ví belül,
Velőm lobog.
Nyugalmam nem
Miolta kebelem
Feléd dobog.

Mosolygva könny fakad
Szememben, fennakad
Szavam, s remeg:
Kegyes tekinteted,
Midőn reám veted,
Igéz úgy meg.

De bár epeszt tüze
S mindenha bajt füze
A szerelem:
Eloltani félek őt,
Sőt a kedvöldösőt
Még nevelem.

(1830)