Czuczor Gergely: Temetőben

Csipkére van fehér kendőm szegve,
Borult szemem könyekkel van telve,
Fehér kendőm szellő lebegteti,
Könyemet senki sem törölgeti.

Fehér rózsabokor, nincs virága,
Az őszi derektől tar az ága,
Majd nyílik a tavasz, s kihajt újra,
Nyílik énnekem is, de csak búra.

Piroslábú fehér galamb elszáll,
Repül, repül, mag párjára talál,
Mért nincs szárnyam? de ha volna is bár,
Sas röptével sem érném el őt már.

Fehérfalas kis kápolna körül
Fakeresztek közt sok halom zöldül,
Egyikre közülök ráborulok,
Szeretőm sírja ez, kit gyászolok.

Áldjon meg a jó ég, hogy szerettél,
Sötét sírba hiv szerelmet vittél,
És engemet hagyjon el az Isten,
Ha kivüled valakit szerettem.

(1844)