Nicolaus Lenau: Tengeri csend

Viharok hullámverése,
S mennydörgés, ha zeng.
Nem üt szíven úgy, miként te,
Mély tengeri csend!

Rögeszméink mámorára
Te tanítsz csupán,
Szférák boldog muzsikája,
Csöndes óceán!

Tenger, éjed mély nyugalma
Olyan néma itt,
Hogy a lélek szólni hallja
Önnön álmait:

Hogy - bár zárt ajkak szorítják -
Szívem fölijed,
S még mélyebbre csukja titkát
Szent kötésinek.

/Ford.: Garai Gábor/